Ezen nézet azt mondja, hogy az ember a természet része - amíg kapcsolatban állunk a

természettel, addig fennmaradnak lelkünk és elménk harmónikus működésének

alapfeltételei, azonban amint eltávolodunk a természettel fenntartott kapcsolattól,

jöhetnek a gondok, bajok; felborulhatnak a lelkünkben, elménkben addig valamilyen 

mértékben fennálló harmónikus állapotok.

Mint ahogy az általunk a számítógépeken használt operációs rendszereket is

frissítenünk kell rendszeresen ( ehhez kapcsolatban kell maradnunk a kibocsátóval ),

úgy az ember lelkének is szüksége van arra, hogy kapcsolatban maradjon a forrásával.

Nem beszélve az esetleges meghibásodásokról. Így tehát, ha úgy érezzük, hogy valami

nincs rendben bennünk, körülöttünk, az életünkben, akkor - ahogyan azt olykor az okos

telefonjainkkal vagy számítógépeinkkel is tesszük, amikor az nem működik tovább

optimálisan; visszatérünk a gyári beállításokhoz, hogy az eszközünk újra jól működjön -

nekünk is vissza kell térnünk a forráshoz. Ahol még romlatlan és eredeti minden, s nem

mesterkélt, amilyenné mi magunk tesszük magunkat időközben. Egy buddhista mondás

szerint terhünket olykor le kell tennünk, hogy utunkat újra megleljük. S valljuk be,

manapság, lelkünket túlterhelő, elménket megzavaró világunkban olykor elveszítjük

utunkat. Figyelmünket a minket körülvevő világunkban megjelenő egyre újabb és újabb

technikai csodák, fizikai kivetülésünk ( fizikai testünk ) kényeztetésének különböző

módjai és lehetőségei, konfrontálódásaink hamar és könnyűszerrel az elme

útvesztőjébe sodorják. S mint azt mindannyian tudjuk, a legnagyszerűbb csapda maga

az emberi elme. Onnan elég nehéz visszakeveredni. Ám, korántsem lehetetlen.

Szóval, mint a mágneses vihar az iránytűt, mai zűrzavaros világunk úgy zavarja meg

elménket és sodorja a szenvedés állapotába lelkünket, pszichénket.

Fentieket lefordítva és egyszerűen megfogalmazva; komminkálj a lelkeddel! Szakíts

magadra olykor egy kis időt és figyelj oda arra, ami a lelkedben zajlik! Nem fogod

megbánni. Egy idő után azt fogod észrevenni, hogy már nem cipelsz magaddal akkora

terheket, mint korábban. Ám, ha elakadsz, és nem megy könnyűszerrel a lelked

tehermentesítése érzésed szerint, akkor csak nyugodtan fordulj hozzám! Talán tudok

segíteni! Adjunk neki egy esélyt! Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.